Riport az Andante zenekar művészeti vezetőjével, Bogya-Kis Áron református lelkipásztorral

Riport az Andante zenekar művészeti vezetőjével, Bogya-Kis Áron református lelkipásztorral

Kedves Mondatosok! Riportalanyom Bogya-Kis Áron, az Andante ifjúsági zenekar művészeti vezetője. Jelenleg Magyarországon, Kisvárdán él, beosztott lelkipásztorként szolgál az ottani református gyülekezetben. Szeretném bemutatni és megismertetni őt és zenekarát a Mondat olvasóival.

– Üdvözöllek Áron a Mondaton, és mint önjelölt szerkesztő, illetve régi barátod köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést. Megkérnélek, hogy mondj néhány szót magadról, hol születtél, mivel foglalkozol?

– Szia, Lehel! Köszöntöm a Mondat Olvasóit! Lelkész család első gyermekeként jöttem Tasnádon a világra. Szüleim és húgom is lelkészek, menyasszonyom teológushallgató. Jelenleg Magyarországon élek, és Kisvárdán szolgálok beosztott lelkipásztorként, illetve az Andante keresztyén zenekar művészeti vezetője vagyok.

–  Mikor határoztad el, hogy teológus leszel, illetve hogyan alakult ki zenei érdeklődésed?

– A középiskola idején, de mindig is bennem volt ez az elhivatottság. Az életemben pedig mindig ott volt a zene. Általános iskolai tanulmányaimat Szatmárnémetiben kezdtem, a Papp Aurél Zene és Képzőművészeti Líceum zongora szakán. A tanáraim látták bennem a zene iránti tehetségemet, és az útmutatásuknak köszönhetően a középiskolai tanulmányaimat a Debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola zongora, majd egyházzene szakán folytattam. Ezt követően felvételt nyertem a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karára, valamint a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre.

– Utazzunk egy kicsit vissza az időben. Mesélj a kezdetekről, hogyan kerültél Szatmárnémetibe?

– Kalandos volt.  Korábban a szüleim kisebb településeken szolgáltak: Pelekeszin (Becheni), Érkőrösön (Chereuşa), majd Kispeleskén (Pelisor) és Szárazberken (Bercu). A 90-es évek elején meghívást kaptak Szatmárnémetibe, ahol gyülekezet szervezésére és templom építésére kérték fel őket.

– Annak idején veled együtt szerveződött az ifjúsági zenekar. Mesélnél erről nekünk?

– Ötödikes voltam, amikor zongora tudásommal bekapcsolódtam az ifjúsági kör zenei szolgálatába, és ott kezdődött az ifjúsági zene iránti szeretetem és elköteleződésem. 1999-ben egy ifjúsági énekkart és egy ifjúsági zenekart indítottam. Mindemellett a gyülekezeten belül kisebb komolyzenei koncerteket is szerveztem, kórusokat hívtam meg, kamaraműveket adtunk elő zenész barátaimmal és önállóan is koncertezgettem. Közben az ifjúság énekkarával más gyülekezetekbe vendégszolgálatokra jártunk. Volt olyan, hogy felléptünk az ifjúsági zenekarral, de volt olyan is, hogy az ifjúsági kórussal a zenekar kíséretében. Aztán még 1999 végén megalakult az Immannuel ifjúsági ének-zenekar. Jártuk a várost, tempolmokban szolgáltunk,  városi rendezvényeken koncerteztünk, megyei ifjúsági táborokban zenei kíséretet és énekvezetést biztosítottunk. Két fontos időpontot említenék még meg az Immanuel zenekar életéből: 2002-ben Hollandiában a testvérgyülekezetünknél, és 2009-ben 10 éves jubileumunk alkalmával Kolozsváron a Várom az Urat adventi ifjúsági zenei fesztiválon koncerteztünk .

– Az Andante megalakulása előtt hogy alakult az Immanuel zenekar élete azt követően, hogy tanulmányaidat megkezdted Magyarországon?

– Nagyon sokáig haza jártam az Immanuel zenekarhoz iskolai szünetekben és hétvégenként. Az Immanuel volt a kiindulási pontja a jelenlegi Andante megalakulásának. A több éves Immanuelben való gyakorlat ösztönzött és késztetett arra, hogy az ifjúsági zenét tovább értelmezzem és fejlesszem. A szolgálataim miatt igazából 2010 karácsonyától már egyre nehezebben tudtam tartani a kapcsolatot a szatmári barátokkal és a zenekar tagjaival. Ekkorra az Immanuel zenekar azonban már elég érett volt arra, hogy a művészeti irányításom nélkül is szolgáljon és zenéljen. Jelenleg húgom és a férje vették át az Immanuel vezetését, és a mai napig sikereket érnek el a szolgálat terén.

– Az Andante zenei stílusáról, felépítéséről, tagjairól árulj még el néhány gondolatot.

– 2011-ben alakultunk meg, ekkor az ifjúsági- és a könnyűzene alapjain elindulva kezdtük próbálkozásainkat egy zenei stílus kialakítása felé. A darabok stílusmeghatározása, a zenekar irányvonala ekkor kezdett kibontakozni. A zenekar felépítése kisebb lett a megszokott 19-20 tagból álló korábbi nagy Immanueles fellálláshoz képest. Jelenlegi felállása a zenekarnak: szólóénekesek és alapzenekar (billentyű, elektromos, akkusztikus és basszusgitár valamint dob). A zenekar tagjai több „régióból” származnak: van aki Szatmárnémetiből, vannak olyanok, akik határon túl születtek, de már hosszú ideje átköltöztek Magyarországra és vannak magyarországi tagok. A foglalkozásokat tekintve színes a zenekar: van köztünk lelkész, teológus, képzőművész, designer, manager, hangtechnikus. Annak ellenére, hogy az élet, és a történelem más irányba sodort mindannyiunkat, a zene és a szolgálat összeköt bennünket.

– Milyen helyszíneken léptetek már fel az Andantéval?

– Erdélyben, a Párciumban, Magyarországon és Felvidéken.

– Köszönöm, hogy vállaltad ezt az interjút, és hogy bemutatkoztál, illetve megismertetted velünk a zenekart. Kívánom, hogy legyen még sok sikeres fellépésetek szerte a világban.

– Köszönöm én is az interjút neked Lehel barátom! Kívánok sok erőt és áldást a Mondat olvasói számára! Egyben pedig szeretném figyelmetekbe ajánlani az egyik demo felvételünket. Hallgassátok szeretetettel! 

Link: https://soundcloud.com/bogya-kis-ron/andante-r-kk-demo/s-Pmq6E

A riportot készítette Simon Lehel Zoltán